A karácsony ezer arca közül talán az erdélyi szenteste, a transzilván advent és csodavárás időszaka az egyik legmarkánsabb. Bár ma már kevesebben vannak azok, akik különböző népi hiedelmek és szokások szerint élik ilyenkor az életüket, de a Kárpátok lejtőin megbújó kisebb-nagyobb falvakban és településeken ilyenkor szinte szikrázik a spiritualitás, összejönnek, összetalálkoznak a templomokban hívek és Isten nélkül élők egyaránt.

A szakértő néprajzkutató, Miklós Zoltán is megerősíti, hogy Erdélyben – mint minden más az élet nagy dolgai közül – a karácsony is különleges. „Még annak ellenére is, hogy a fiatal generációk egyre inkább a médiából, és egyre kevésbé a család hagyományőrző erejéből kerülnek a lelki felkészültség állapotába karácsonykor” – mondja. Szerinte a falusi közösségekben még mindig meghatározó a család ereje és hangulata, s ezen túl az ünnep fontos eleme, hogy a falu azt közösségi eseményként éli meg.

A kis falvak, az archaikusabb közösségek ma is betartják a közös ünneplés hagyományos szabályait, módozatait. Ha nem is gyújtanak mindenhol gyertyát az adventi koszorún – mert ez viszonylag újabb szokás –, de a katolikus közösségekben naponta mindenki eljár ilyenkor a hajnali misékre. Vannak olyan protestáns közösségek is, ahol ebben az időszakban a fiatal legények közös éneklésekre készülnek, amelyekkel szentestén tisztelik meg a különböző családokat. Ezt egyfajta közös felkészülési időszaknak is tekinthetjük. Hiszen azáltal, hogy a fiatalok együtt vannak minden este és tanulják a karácsonyi énekeket, korukra jellemző bohém viselkedésük mellett felcsillan mindebben a régi hangulat is. Az, hogy a falu közösségének bizonyos rétegei egy jól meghatározott cél érdekében ügyködnek, nevezetesen azért, hogy örömet szerezzenek a karácsonyi estén – mutat rá a székelyudvarhelyi szakértő.

Ki kell emelni a karácsonyi közös mulatságokat is. Hiszen nagyon sok olyan közösség van, ahol karácsonyi kosarasbálokat szerveznek, a katolikus közösségekben pedig komolyan veszik a szent sír őrzésének a gyakorlatát. Itt nem feltétlenül csak a fiatal közösségekre gondolok, hanem a rózsafüzér társaságok tevékenységét is érdemes megemlíteni – majd még egy fontos dolgot nyomatékosít: „Az erdélyi falvak közösségeiben hál’ istennek még megvan az, hogy nem a televízió képernyői előtt készülünk az ünnepre, hanem a családban és a közösségben. Ez Erdély egyik legnagyobb érdeme ebben a viszonylatban.”

Miközben tehát az egyház szerepe – felekezeti hovatartozás nélkül – mindenképpen meghatározó karácsonykor, Miklós Zoltán arra is rámutat, hogy az ajándékozási szokások számottevően megváltoztak Erdélyben is. Azt, hogy mit ajándékoznak az emberek, itt is nagymértékben befolyásolja a túlságosan elanyagiasodott világ. Ürömben az öröm, hogy a székelyek egyre inkább kezdenek visszatérni még „ebben a nagy kapitalista hajszában is” a kézműves portékákhoz.

Áttérünk az erdélyi karácsonyok ízeire is. Székelyföldön ugyanis a karácsonyi asztalnak jól meghatározott és kötelező elemei vannak, amik főleg a disznóvágáshoz és a töltött káposztához kapcsolódnak. Helyenként ráadásul az ünnepi étkezési szokások még néha összefonódnak a különböző népi hiedelmekkel. Szilveszterkor például nem kerül az asztalra szárnyashúsból készült étel, „hiszen köztudott, hogy a szárnyasok hátrafelé kaparnak, míg a sertések előre túrnak”. „Mindez az előretekintés fontosságát hangsúlyozza” – avat be a részletekbe a néprajzos, majd megörvendeztet egy jó hírrel: számos iskolában már a pedagógusok is komoly erőfeszítéseket fordítanak arra, hogy a népszokásokat a gyermekeknek tovább adják. Annak ellenére történik ez, hogy, nagyon sok helyen a népi hiedelmek átmentek egyfajta funkcionális, vagy éppen szimbolikáját vesztett gyakorlatokká. Sokan például ma sem tudják, hogy miért fogyasztanak ilyenkor mézet, tojást vagy diót – mind a termékenység és bőség jelképe. De ami a lényeg, és ezt Miklós Zoltán ismét megerősíti, hogy „alig van ma már Erdélyben olyan család, ahol nem vallási szertartások nélkül készülnek fel a karácsonyi csodavárásra. Nyomatékosan lehet állítani, hogy Erdélyben a vallásnak sokkal nagyobb funkciója van a karácsony megünneplésében, mint sajnos a jelenlegi Magyarország területén”.

www.magyarhirlap.hu