A nemzetközi jogvédő szervezetek kitüntetett figyelemben részesítik és a széltől is óvják őket, ezt a jótékony hátszelet (is) érezve a cigányság egyre inkább elemében kezdi érezni magát Székelyföldön.

 Mielőtt máris rasszizmust kiáltana valaki, sietek megjegyezni: mint kisebbségnek, joga van a cigányságnak a jogvédő szervezetek felkarolására, és egyáltalán: élettérre. A gond akkor kezdődik, ha ezt az életteret más közösségek rovására alakítják ki.

 Demográfiai szempontból még húsz évvel ezelőtt, a „rendszerváltás” pillanatában is egészen másként nézett ki Székelyföld, mint most. Akkor még a „minden településnek el kell tudni tartani egy cigánycsaládot” elve működött. Most az elmaradottabb régiókban gyakorlatilag számbeli fölénybe kerültek, vagy legalábbis domináns közösségekké váltak. Így van ez a Nyárád, Homoród, Nyikó és Gagy mentén, valamint a Solymosok vidékén, és hovatovább így lesz Erdővidéken és Sepsiszéknek a Nagyajtától Árapatakig húzódó vonalán. És sajnos romboló hatást fejtenek ki: ezen településeken rossz a közbiztonság, a köztisztaság, a terménylopások miatt visszafejlődik a mezőgazdaság, stb. A román betelepítéstől féltjük a székelyföldet, de valószínűleg a cigányoké lesz majd…

Csík, Gyergyó környékének erős falvaiban nem tudott gyökeret verni a cigányság – nemrég felröppentek a „cigánykiverési” hírek eme falvakból –, viszont a városok már olvasztótégelyként működnek, Gyergyószentmiklóson például százszámra telepedtek meg cigányok az utóbbi években is, illegálisan. Az Amnesty International egyébként most is vizsgálódik a Csík környéki „vigányverések” ügyében, érdekes, hogy a recsenyédi, bölöni, váraljai cigányterror viszont senkinek sem szúr szemet.

A politikum, a helyi elöljárók nem foglalkoznak érdemben a cigánykérdéssel, részint óvatosságból, nehogy a témára érzékeny liberális média, valamint a jogvédők rossz színben tüntessék fel őket, részben pedig azért, mert a cigányság a legstabilabb szavazótábor: elég nekik egy kis gulyás a kampányban, s az ígéret, hogy ezután is lesz „szocsiál”. Igen, ki kell mondani: a polgármesterek egy része politikai tőkét kovácsol a cigányok jelenlétéből, ezért cserébe szemet huny az általuk elkövetett törvénytelenségek fölött. Az összefonódás nem egy esetben a helyi rendőrségre is értendő. Néhány elöljáró megpróbált határozottabban fellépni, de kezük kötve van: mivel jövedelmük nincs, bírságolni nem lehet a romákat.

Bizony irritáló lehet az egyre inkább elszegényedő, elöregedő magyar lakosság számára, hogy a cigányság gyakorlatilag csak haszonélvezője a „rendszernek”, nem fizet adót, de él, kereskedik, ugyanakkor hangoskodik a sorban, ha egy napot késik a „szocsiál”. A megoldás egyértelműen a törvények szigorításában lenne, a segély megvonásában sorozatos bűntények esetén, stb. El kell fogadnunk, hogy egy merőben más mentalitású közösségről van szó, kik számára a tulajdon és a munka nem érték, s akiket oktatni, szocializálni és fenyíteni kell.

Elharapózó félelem a Homoród mentén

A hatóságok tehetetlensége miatt már nemcsak a lakóhelyükön, Recsenyéden, hanem a környező falvakban, Homódszentpálon, Dájában, Homoródszentmártonban, Bágyban és Abásfalván is garázdálkodnak annak a cigánycsaládnak apró és nagyobb tagjai, amely évekkel korábban Székelyudvarhelyről telepedett a faluba.

A recsenyédiekkel való beszélgetésem után egyetlen fényképet tudtam készíteni autóm ablakából a cigányok által szétszedett szomszéd házról, mert lapáttal kezében rohant ki kapujukon egy serdülőkorú, mialatt két kisebb purdé köveket dobált, s még vagy három-négy gyermek támadásra készült. Kicsin múlott, hogy nem tudta beütni ablakomat a lapátos, mialatt a gázpedálra léptem.

„Ezeknek nincs törvényük”

Hogy mennyire meg vannak félemlítve a recsenyédi lakosok, jól példázza, hogy senki nem merte vállalni nevét a lapunknak nyilatkozó személyek közül, félve a cigányok bosszújától. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy terrorizálják a lakosokat a cigányok Recsenyéden, de még az említett többi szomszédos falvakban is. Öt személy elmondása alapján áll össze a kép a kialakult vérlázító helyzetről. Hiába zárják be a kapukat, fényes nappal berúgják azt a cigányok, bemennek az udvarra, s elviszik, ami nekik tetszik. Zsákolt gabonát vittek el, láncfűrészt, akkumulátort, tűzifát s mindent, ami megfogható, és még az is előfordult, hogy a hűtőből kiszedték az élelmet a házigazda szeme láttára. A purdék rendszeresen ellopják s kapukulcsokat, s a gyakorlat szerint 10 lejért adják vissza a tulajdonosoknak. Azon kívül, hogy dézsmálják a határt, hét-nyolc lovat is elengednek, amelyek egész nyáron a lakosok búzatábláiban és zöldségeseiben legelnek. Előfordult, hogy idős embertől, aki horgászott a Homoródban, pénzt csikartak ki, azzal fenyegetve, hogy belelökik a vízbe. A faluban megálló autókat rendszerint „ellenőrzik” és ha az ajtót véletlenül nem zárta be a tulajdonos, minden értékes tárgyat kirámolnak, még a Caritas segélyszervezet autójának kerekét is kiszúrták. Szekéren ülő idős embereket ütöttek meg hátulról, akik már nem mernek elindulni búzát őröltetni a homoródszentmártoni malomba, mert jövet a lisztet elveszik a cigányok. Két gyalogos fiataltól vettek el napszemüvegeket, mesélte az egyik szemtanú, a másik meg azt említette, hogy az esztenán elvették a juhpásztor kenyerét és szalonnáját.

A család fő foglalkozása a lóvásárlás és -cserebere. Az egyik lakos tudni véli, hogy az általában ősszel 10-15 példányra növelt állomány javarésze lopott állat, amelyeket hasonlókkal cserélnek el Szeben és Szászrégen környékén. A lovakat a nyáron összelopkodott szénával és egyéb takarmánnyal telelik ki. Dájában például bementek egy idős ember kertjébe és a kész szénát felrakták szekerükre, ráparancsolva a házigazdára, hogy menjen be a házba, mert ha nem, meggyújtják a szénát és a csűrt is.

Arra a kérdésre, hogy miért nem jelentik a hatóságoknak a cigányok tetteit, általában legyintenek a kérdezettek. Jártak itt már rendőrök, kommandósok, s hiába vannak bebörtönözve jelenleg hárman a családból, a főbűnöst, az édesapát mindig szabadon engedi egy-két nap múlva az ügyészség. „Többször feljelentettem őket, halomnyi papír van erről, de nincs tartós megoldás, ezeknek nincs törvényük” – mondja szomorúan az egyik recsenyédi lakos.

A cigányok vandalizmusát jól példázza, hogy majdnem egészen szétszedték a szomszéd házat és csűrt, amelyet 34 recsenyédi család közösen vett meg korábban, a cigányterjeszkedés megakadályozásnak szándékával. Jelenleg már a falu belterületén is bontogatják a kerteket tűzifának.

Határozottabb hatósági fellépést várnak a lakosok

 A homoródszentmártoni polgármesteri hivatalban tudnak a történtekről. Jakab Attila alpolgármester elmondta, hogy rengeteg feljelentés érkezik, s már több alkalommal folytatott kivizsgálást a rendőrség, de nem született végleges, tartós megoldás. A lakosok elmondják, de leírni nem merik a történteket, mert a cigányok állandóan azzal fenyegetik őket, hogy felgyújtják épületeiket. „Abásfalván és Keményfalván közel ötszáz cigány él, de vélük nincs annyi problémánk, mint ezzel az egyetlen 11 tagú recsenyédi családdal” – mondja az alpolgármester. „A megyei tanácselnök, Borboly Csaba figyelmébe ajánljuk a recsenyédi helyzetet, amely egyre feszültebb.”

Hargita megyében a következő községekben a legmagasabb a cigány lakosság száma: Etéd – 1375, Siménfalva – 1158, Korond – 1060. Hivatalosan csak 1110 személynek van munkahelye, 6635-en pedig munkanélküliek.

Pofozkodó tanárnő Maros megyében

A Maros megyei Kerelőszentpálon egy cigány tanárnő verte a diákokat és a kolléganőit is. Az esetet kivizsgáló rendőrnek is jutott egy női pofon, de a meglepetésből felocsúdó rendőr viszonozta azt. Az eset nem öltött etnikai színezetet, mint ahogyan a tanárnő akarta, hanem az agresszív nő ellen indult eljárás a hatóság képviselője bántalmazásának vádjával. A Maros megyei rendőrség szóvivője, Livia Popa szerint Moldovan Constantin rendőr önvédelemből cselekedett. Kerelőszentpálon nagyon magas a cigány lakosság lélekszáma, 1992-ben 1514 lakosából 656 volt cigány, 473 magyar és 385 román, azóta ez az arány sokkal rosszabb.

(Polgári Élet)