A NAC centenáriumi gálamérkőzésén az egyik kommentátor ifj. Knézy Jenő lesz, akinek legendás édesapja Nagyváradon született.

Mesélnél arról, hogyan lett belőled sportriporter?

Lassan 15 éve kommentátorkodom, 1996-ban az atlantai olimpia ideje alatt kezdtem az Eurosportnál. Nagyon nem akartam ezt az egészet. Túl voltam egy súlyos sérülésen, addig aktív kosárlabdázó voltam. Nem tudtam folytatni a játékot és ekkor mondta az édesapám, hogy próbáljam meg a kommentátorkodást. Azóta dolgoztam, vagy dolgozom az Eurosportnál, az MTV-nél, a TV3-nál és már négy éve a Duna TV munkatársa is vagyok, aminek nagyon örülök.

Előbb szóba hoztad édesapádat, aki éppen nagyváradi születésű. Neked milyen emlékeid vannak Nagyváradról?

Emlékeim nincsenek, várakozásaim viszont igen. Még nem voltam ott soha, viszont nagyon várom már, hogy megnézzem apu szülővárosát. Azt tudom, hogy ő sem élt ott sokáig. Negyvennégy augusztusában született, és akkortájt nagyon sűrűn változtak a frontvonalak. Jöttek az oroszok, mindenki menekült, amerre tudott. Ha lesz rá időm, akkor kinyomozom, Nagyváradon belül hol, melyik házban laktak. Örülök, hogy végre eljuthatok a városba.

Évek óta figyelem a közvetítéseidet különböző sporteseményekről, és tudom, hogy történelemi témákban otthon vagy. Egy ilyen kezdeményezésnek milyen üzenete lehet? Mert ugye van már Európai Unió, schengeni határ, amelyeknek köszönhetően nyugodtan lehet utazni is.

Mindenféle pátosz nélkül mondhatom, hogy volt egy ország, amely a XX. században több részre szakadt, nagyon sokan és sokat bántották, és rengeteg magyar a határokon kívül rekedt önhibáján kívül. Ráadásul ezekről a történésekről sokáig nem lehetett beszélni, megemlékezni, el kellett hallgatni. Örülök, hogy most van lehetőség arra, hogy végre beszéljünk róla, és hogy lehet találkozni a határon túli magyarokkal. Erre is tökéletes alkalom a NAC centenáriumának a megünneplése. Bízom benne, hogy a Nagyváradon élő magyarok közül sokan ott lesznek majd.

A magyar labdarúgásban hol kell, hogy legyen a helye az első vidéki bajnokcsapatnak?

Mindenképpen fontos helyen, hiszen egy nagyon jó csapatról beszélünk. Amikor bajnok lett a NAC, a Ferencváros volt a második, és a Kolozsvár a harmadik. Üzenetértéke volt, hogy vidéki csapat nyert. Mindig is szerettem a kuriózumokat, például azt, amikor a Győr Rába ETO néven Verebes Józseffel bajnok lett, vagy azt, amikor a Körmend kosárcsapata végzett első helyen.

Milyen feladatod lesz? Ez azért fontos, mert a magyar rádiózás két leglegendásabb alakja, Szepesi György és Novotny Zoltán is ott lesznek a mérkőzésen.

Ennek különösen örülök. Novotny Zolival már többször dolgoztam együtt, Gyuri bácsi pedig sokszor tisztelt meg azzal, hogy nyilatkozott nekem. Jóban vagyunk, többször volt benn nálam a műsoromban. Biztos, hogy nagyon jó lesz velük együtt dolgozni, valamint az is, hogy senkinek nem szabad komoly, szakszerű közvetítést várnia. A hangulatnak megfelelően − mivel hárman leszünk a klasszikus riporterállásban − ez egy beszélgetős, sztorizgatós, nosztalgiázós közvetítés lesz – kicsit más, mint amilyet megszokhattak a szurkolók a mostani televíziós sportműsorokban.

A Duna Televízióról köztudott, hogy a határon túli magyarok sorsa a szívügye. Mit jelent a csatornának egy ilyen esemény médiatámogatása?

Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor nyugodtan mondhatom: a szervezők először engem kerestek meg, és akkor még nem is volt szó a Duna TV-ről. Amint letettem a telefont, elkezdtem azon gondolkodni, hogy a Duna TV-nek kevés jobban fekvő dolog van, mint a Nagyvárad centenáriumáról való tudósítás. Egyből felhívtam Riskó Géza főszerkesztőt, hogy kaptam ezt a felkérést, és nekünk ezzel az eseménnyel valamit kellene kezdenünk. Abszolút nyitott fülekre talált az ötlet, egyből felkerült az elnökségi szintre a lehetőség.

Szerző: Simon Zoltán
www.nagyidokfocija.com