Őrült az időjárás: példa nem volt rá, hogy egy szem gyümölcs ne lett volna a fán a bicskei házunkhoz tartozó kertben, mondta nejem, akinek azt dédapja vásárolta meg még a 19. század végén.Néhány hete a vizet nem lehetett megállítani, most a hőséget. De nem csak nálunk. Szerdán az RT-ben, az orosz televízió kifogástalanul jó angol nyelvű műsorában hallhatták a nézők, hogy Oroszország középső részének 16 körzetében a maihoz fogható hő és szárazság nem volt az elmúlt 138 évben. Nincs ennivaló embernek, állatnak. A kétségbeesett, éhező gazdák – hogy csökkentsék az éhes lények számát - levágják a naponta csak 5-10 liter tejet adó teheneiket, de a hús ára zuhan. A kormány az egész térséget katasztrófa területnek nyilvánította.
Mit tettünk Földünkkel? Elmaradnak a fecskék, olvadnak a gleccserek, eltűnik a hósapka a tanzániai-kenyai határon magasló Kilimandzsáróról, izzadnak a jegesmedvék, locsolni kell nálunk az állatkertekben a medvéket, hőguta kerülgeti még a kutyákat is. A fővárosban árnyékban 35 fokot mértek, de lehet, hogy mára, vasárnapra akár még ennél is több lehet. Némi vigaszul: az Egyesült Arab Emírségekben csütörtökön 45 fok volt.
A megbolondult éghajlat miatt emberek százezrei maradnak víz és élelmiszer nélkül, válnak földönfutókká. A hőség és szárazság nem csak nagyobb halálozási arányt, éhínséget és vízhiányt okoz. A tiszta víz hiánya miatt megjelennek súlyos betegségek, felgyulladnak az erdők, mezők. És amikor az iszonyatos hőség és szárazság miatt nincs víz és ennivaló, az emberek a túlélésükhöz kellő vízért ölnek is. Földünkön 1850 óta mérik a hőmérsékletet, de ilyen melegre még nem volt példa. A tavaly év végi koppenhágai klímakonferencia eredménye a káros anyag kibocsátása szempontjából édeskevés eredménnyel zárult.
Arra számíthatunk, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé, egyre bolondabbá válik. Télen hidegebb, nyáron melegebb lehet. Viharokkal, áradásokkal. Ami ellen védekezésül még több energiát használunk el, növelve az ezeket kiváltó káros hatást. Valóban ördögi kör ez. Kár, hogy nincs idő egy nagy lélegzetvételre, hogy megkérdezzük kollektív önmagunktól: megérte? Megérte, tikkadt sarjak, hogy fülünkhöz ragasztott mobiltelefonnal, hónunk alá csapott laptoppal menekülünk be a légkondicionált helységekbe ahelyett, hogy tiszta patak mellett heverednénk a fűben és lustán bámulnánk, ahogyan tovafutnak az égen a bárányfelhők? Megérte? Egy fenét érte meg.
