„Csak öt lejért adom, naccsága, vegye meg!” – kínálta az ízletes gombát az ismerős fiatal cigányasszony, akitől már többször is vásároltam az idén. Aztán siránkozó hangon panaszolta, kicsi gyermekeire rázárta az ajtót még hajnalban, hogy gombát szedhessen, és annak árából megszerezze a mindennapira való pénzt. Pillanatig habozok, megvegyem vagy sem, hiszen a minap a szomszédom lepett meg kilónyi rókagombával, aztán szüleim hoztak majdnem négykilónyi vargányát.

Nem kell gomba – döntöttem el magamban, noha sajnáltam az asszonyt, de kimondani már nem tudtam a gondolatomat, mert megelőzött. „Tartsunk össze!” – mondta az asszony, és tovább fokozva a siránkozást, kifejtette, hogy valami „idegen urak kocsival hordják a gombászókat”, akik valóságos pusztítást végeznek az erdőben, elharácsolva a nyári mindennapi betevőt biztosító „jövedelemforrást” a helybéli romák elől.

Azt a teremburáját! – társultam én is a mérgelődő cigányasszonyhoz, hát nem elég nekünk, hogy olasz importőrök tonnaszámra viszik gyökerestől, micéliumostól fagyasztós konténerekben az ízletes vargányát és rókagombát, még idegen gombászókat is hordanak ide?! De igazából nem hittem a cigányasszony szavainak egészen addig, míg a minap egyik ismerősömmel a Gyilkos-tóhoz nem autókáztam. Hát kérem, minden kanyarban négy-öt ismeretlen roma volt kiállva gombával és áfonyával, eladásra kínálva a portékát. A helybéli romákat nem ismerőknek azonban fel sem tűnhetett, hogy idegenekről van szó, legfeljebb azt furcsállhatták, miért nem beszélnek magyarul ezek az emberek, mert az köztudott, hogy a gyergyói cigányok jól beszélnek magyarul. Akinek szüksége volt a gombára, az megvette 20 lejért is kilóját, noha a helybéliektől bent a városban 5 lejért is megszerezhette volna.

De autós ismerősöm egyéb érdekességeket is tudott. Elmesélte, hogy az egyik ismerősét csaknem ingre-gatyára vetkőztette az erdőben két „importgombászó” a minap. Az illetőnek ugyanis kedve szottyant a saját kezűleg szedett gombára és kibattyogott az erdőbe. Szedett is, ám hazatérőben az egyik erdei út mellett találkozott két, csak románul beszélő romával, akik késsel fenyegették meg, elszedték tőle a gombát, a mobiltelefont, a maradék uzsonnát és még az aprópénzt is, ami zsebében lapult. „A teremburáját neki!” – mondtam megint, és igazat adtam a gombáscigánynémnak, aki méltatlankodva jegyezte meg a minap: „Hol van a policija, s zsandárok, hogy büntetnék meg a rablókat!?” Hát, tartsunk össze...

www.kronika.ro