A sírból jött vissza Magyarország a Szerbia elleni negyeddöntőn Rómában, a vizes világbajnokság férfi pólótornáján, mégsem sikerült győzni: hosszabbítás után 10-9-re győztek déli szomszédaink. Ezzel nem csak a vb-érem úszott el; tovább tart a szerb átok, öt éve nem sikerült győzni hazánknak a „mumus” ellen.

Kellemetlen előjellel várhatta vb-negyeddöntőjét a magyar vízilabda-válogatott, ugyanis Kemény Dénes fiai öt éve nem győzték le keddi ellenfelüket, Szerbiát. (2004 óta nyolc magyar vereség mellett mindössze egy döntetlenre futotta.) Ráadásul déli szomszédunk – sokak szerint – a csoportmérkőzések során úgy taktikázott, hogy az olimpiai bajnok magyar válogatottal hozza össze a sors. Egy szó mint száz: a döntőnek beillő találkozót a legjobb nyolc között kellett lejátszani, s mivel mindkét válogatott az utóbbi évek világeseményein rendre érmet szerzett, az egyik ország sportrajongóinak óriásit kellett csalódniuk.

A római Foro Italico „nevéhez méltó” hőmérséklettel várta a feleket. Az olasz szervezők nagyvonalúan levágták a felgyorsított magyar himnusz első felét – fogjuk ezt a délelőtti, hosszúra nyúlt programra.

Az első ráúszás után a kék sapkás szerbek támadhattak, majd miután elszórtunk egy emberelőnyt, a szerbek szereztek vezetést (0-1). A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely aztán lehetetlen szögből tűzte be az egyenlítő találatot (1-1), majd egy kivédekezett magyar emberhátrány következett – és két gyönyörű szerb gól Prlainovics révén (1-3). Második találatunk csak két perccel az első negyed vége előtt érkezett, Varga Dénes pókhálózta ki Soro kapuját (2-3). Az első 8 perc 4-2-es szerb vezetéssel ért véget. A másodikban azonban ismét a szerb Gak hozta el a labdát a ráúszásnál, amit oda-vissza pontatlan támadások követtek. Az egyik ilyen végén viszont csak bekotortak egy gólt a szerbek – és már három góllal vezettek (2-5). Ekkor sikerült kivédekeznünk néhány emberhátrányos helyzetet, majd egy fór végén Madaras talált be – 9 perces magyar gólcsend után. 3-5 a félidőben.

Ráúszás: Gaké a labda harmadjára is, de ezúttal ez nem számított, Varga Dénes egy azonnali ötméteresből egyre csökkentette a különbséget (4-5), Madaras pedig azonnal kiegyenlített, és Kiss Gergely is megdobta második gólját (6-5)! Négy magyar gól egymás után! (Megjegyzendő: Kemény Dénes jó érzékkel cserélgette a két kapust, Gergelyt és Nagy Viktort.) S jöhetett az ötödik: Hosnyánszky Norbertre jutott a büntető, és élt is a lehetőséggel (7-5). 9 perce nem dobtak gólt a szerbek, ekkor azonban már nem tudtak tovább hibázni, szélsebesen egyenlítettek (7-7). A negyedik negyedben aztán jó jel: elhoztuk a labdát. És megint magyar ötméteres: Kiss Gergely harmadik gólját lőtte (8-7)! Kiss egyébként szerbspecialista: ugyanennyiszer talált be Szerbiának a 2004-es olimpiai döntőn, szintén egy „fordítós” meccsen. A záró negyed 3. percében azonban a bírók elküldték a kispadról Kemény kapitányt, a szerbek pedig kiegyenlítettek (8-8). Izzasztó percek elé néztünk, Nagy Viktornak vezetéknevéhez méltó védések sorát kellett bemutatnia. Jöhetett a hosszabbítás – kétszer 3 perc.

Kapkodó játék, kapkodó bírók – Alekszics eszmélt leghamarabb, és gólt dobott: 9-8 a szerbeknek. A túloldalon Kis Gábor centergólt dobott – igen gyorsan (9-9)! Ez a vége az első 3 percnek... Újabb ráúszás, szerb labdaszerzés. És gól... Másfél perccel a vége előtt 10-9-re vezettek a szerbek, amit agresszívan tartottak a végéig. Tovább tart a szerb átok, nem kerültünk a legjobb négy közé a vébén.

Magyarország–Szerbia: 8-8, hosszabbítás után 9-10 (2-4, 1-1, 4-2, 1-1, 1-1, 0-1)
Magyar gólszerzők: Kiss Gergely 3, Madaras 2, Varga Dénes 2, Hosnyánszky 1, Kis Gábor 1

MNO